Miért pont kéktúra?
Átöleli az ország északi részét Írott-kőtől – Hollóházáig.
Összesen három túra van, ahol körbe lehet járni az országot, de engem egyelőre a kék útvonal fogott meg, azt szeretném idővel teljesíteni.
Felmerült a gondolat, hogy csak úgy cél nélkül elindulok kirándulni, mert belföldön is gyönyörű helyek vannak és ezekre itt élő “turistaként” rátalálni igazán csodálatos dolog. Például a cikk képén látható Oroszlán-szikla is egy ezek közül a csodák közül.
Viszont! Tegye fel a kezét, aki gyerekkorában nem gyűjtött semmit! Nem sok kéz van a levegőben, gondolom én. Személy szerint gyűjtöttem tazókat, kártyákat, szép szalvétákat (lehet nevetni.. ezek még a mai napig megvannak valahol), bogarakat. A bélyeggyűjtésig nem jutottam el, pedig aztán az az igazán csajozós szenvedély. Ha már csajok, van aki épp a csajokat gyűjtötte fiatal korában. (Döntse el mindenki magában, hogy mennyire elítélendő, de ez a cikk most nem ezzel a témával foglalkozik!:))
Szóval gyűjtögetés. Pecsétek. A kéktúrán összesen 151db pecsételőhely/bélyegzőhely van. Ez rengeteg.. és gyűjthető. Szóval kell nekem. Ezen a szakaszon 4 db pecsét gyűjthető össze és az elsőnél fellépő eufória a negyedik darabig elkísért. Van ebben valami csodálatos, amikor az embernek gyűlnek a kis képek a füzetében. Ráadásul azok, akik mind az 1164 km-t teljesítik, a honlapra is felkerülnek, ami tök menő. Amikor ezt írom, 6449 fő teljesítette a 27 db szakaszt, igaz az adatok 2019.03.20-ig szólnak.
Mozogni szuper, a természet tök király, ötvözve a kettőt, megkapod a túrázást. Aztán tudjátok, ép testben ép lélek. (Ígérem ezt volt az utolsó közhely, amit ellőttem :D)
A túra egészen kellemes, a nagy része fák között megy, hiszen a hegyen sétálsz végig. Van egy két hely, például a Hármashatár-hegy környékén, ahol folyamatosan az autóúton átszaladva jutsz el a zöld terepig. Vigyázni kell természetesen, de amikor én voltam, hétköznap napközben ez nem probléma.
Pihenők néhány kilométerenként találhatóak, félúton a Fenyőgyöngye vendéglőbe is betérhet valaki, ha esetleg megéhezne.
Aki érzi magában a potenciált, elmászhat egészen a Tábor-hegyi-barlangig is, ami a Budai-hegyekben található, az útvonaltól kis kitérőnyire. A vendéglő után kell letérni a túraútvonalról, de én ezt a kitérőt nem tettem meg, így a barlangról nem tudok sajnos személyes tapasztalatot megosztani veletek.
A hegy megmászása után már jelentősen csökken a szint, onnantól inkább lejt az útvonal, aki odáig kibírta, nehogy a hegyen adja fel! (Nekem majdnem sikerült, de erről Mit vigyél magaddal című cikkemben írok majd részletesebben)
Még egy érdekesség és egy kis kedvcsináló a mászáshoz, ha eddig nem jött meg az étvágy. Gyerekekkel és nagyon kedves túrázókkal (meg persze állatkákkal) van kikövezve az út, ami a téglagyárig visz. Így futhattam bele például egy stonebalancer csapatba, hogy kicsit magyarosabban fogalmazzak: Kő egyensúlyozás, amit zen kő-művészetnek is hívnak. Iszonyatos koncentrációt igényel egy-egy ilyen kis szobor kiegyensúlyozása és ez úgy gondolom, erősen kapcsolódik a honlapom tematikájához. Nem skatulyáznám be, de az egyensúllyal foglalkozni szeretnék a jövőben is, különböző perspektivákból.
Visszatérve a kövekhez, rengeteg ilyen kis szobor lett ott hagyva, amit egy előttem járó gyerek csoport rakott össze. Én is hozzáépítettem a sajátomat.
A kezdetek további részei:
I. Honnan pattant ki az ötlet?
II. Ezt a részt olvastad.:)
III. Miért kezdtem neki pont ennek és miért egyedül?
IV. Mit vigyél magaddal?