Ha valaki a harmóniára gondol, három gondolat úszhat be a fejébe rögtön. Gondolhatunk a zenében lévőre, ahol a hangok egybecsengenek, jól szólnak együtt. Gondolhatunk a görög mitológiából ismert Harmóniára, aki a vidámság, a művészet, a szépség védelmezője volt. Én most nem csak erre a harmóniára gondolok.
Amikor a rólam oldalt töltöttem meg tartalommal a honlapon, vagy megadtam a leírását, akár amikor magamban megfogalmaztam a projektem, mivel is szeretnék annak keretein belül foglalkozni, sokat töprengtem, hogyan lehetne ezt szépen tálalni, de a végeredmény ugyan az volt. Mindig arra jutottam, hogy a “harmóniával” szeretnék foglalkozni. Borzasztó fontos, borzasztó érdekes, és mégis a maga elcsépeltsége ellenére, borzasztó ködös fogalom ez. Nem része az emberek életének igen nagy százalékának (nem bocsátkozom becslésekbe, mindenkivel nem volt időm és lehetőségem beszélgetni a világon a témáról). Mégis úgy érzem, ha ennyien foglalkozunk vele, az nem lehet véletlen.
Nem titkolt célom, hogy ezen a platformon a címben szereplő kérdést boncolgassam, és minél közelebb jussak a megoldáshoz idővel. Ez nem egyszerű, hiszen egy szubjektív dologról beszélünk, így, ami számomra a harmóniát testesíti meg, másnak lehet semmilyen értékkel nem bír a saját életében. Élmények, felfedezés útján igyekszem közelebb kerülni a megoldáshoz, hiszen az egész élet egy kaland, mindig új és új dolgok várnak ránk és ezen az úton tudjuk saját magunkat igazán megismerni. Ha valaki mégis azt állítja, teljesen ismeri önmagát, az vagy hazudik, vagy az emberek 5-10 százalékába tartozik és minden tiszteletem az övé.
A szépség legalább ennyire szubjektív, már-már túl misztifikált fogalom, mégis gyakran előhozom.
Azt tapasztalom, hogy napjainkban minden a szélsőségek felé tolódik. Az, ahogy eszünk, alszunk, létezünk, éljük a mindennapjainkat. Mindenből a legjobb kell, mindenből sok kell és minden azonnal. Hiába teszünk magunkévá egy eszmét, egy tárgyat, már a következő megszerzésén jár az agyunk. Nem állunk meg egy pillanatra sem, hogy vállon veregessük saját magunkat és kicsit elidőzzünk győzelmünk pillanatában.
Igenis az arany középutat kell keresni, nem mindig a legtöbb és a legjobb fogja a legtöbbet hozzáadni az életünkhöz! Nem kell mindent a magunkévá tenni, ha mindenből épp elég van, az már fél siker, nem igaz?
Nem akarom bagatellizálni mindazt a munkát, amivel ez a soha véget nem érő folyamat jár, hiszen minden embernek, minden egyes élethelyzetében mást jelent. Ezért kellő komolysággal és tisztelettel közelítek a témához. Könnyű lesz? Nem. Megéri-e ezzel foglalkozni? Minden kétséget kizárólag igen.
Izmusok tucatjai foglalkoznak a kérdéssel, illetve annak bizonyos aspektusaival. Többel is találkoztam már, mióta jobban foglalkoztat a téma. Beleástam magam mélyebben, erős becsléssel, egy féltucatnyi ilyen eszmerendszerbe és a tapasztalataim, saját gondolataim a későbbiekben majd itt is megosztom Veletek.
Mi is az a harmónia? Egyfajta egyensúly. Nem egyszerű megtalálni, semmiben, de ha törekszünk rá, akkor előbb-utóbb az eredmények is jönni fognak.