Első nap.
Indultunk Londonba, és már a repülőút előtt sem unatkoztunk.
Kiélhettem magam, hiszen Kolodko Liszt Ferencet formázó szobra a mi repülőterünket ékesíti, így hamarabb kimentünk, hogy legyen időnk megkeresni az apróságot. Megtekintheted a szoborról készült képeket itt!
London olyan volt, mint amilyenre számítottam. Hideg. Én nagyon vagányan indultam neki az útnak, hiszen “végigtolom a telet egy kabátban, nekem London ne mondja meg”. Hát megmondta. Sapkában, sálban dideregtem, míg vártuk a buszunkat, ami a belvárosba vitt.
A belváros zsufi, viszont nézzétek milyen funky volt a környék, ahol mi laktunk (Edgware, a 4-es zónában):
Rengeteg minden ért meglepetésként minket.. jó igazából elsősorban engem. Útitársam már többször járt az angol fővárosban. Először is, fekete taxik. IGEN, LÉTEZNEK!
Aztán. Engem négy dolog érintett kifejezetten érzékenyen már az első nap, amihez a közép-európai lelkem nagyon nehezen szokott hozzá, de annál mókásabb volt maga a folyamat:
-mindenhol újságok hevernek.. egyszerűen ott hagyják a már újat nem nyújtó papírkupacokat a metrón, az állomásokon, bárhol és amikor valaki arra jár, csak felveszi és ott folytatja, ahol az előtte ott ülő kalapos úr (vagy hölgy) befejezte.. nagyon kellemes élmény, egy nagy kommúna a metró
-ha már metró; a metrók aprók. Én, a magam ~192 cm-vel a metró kocsi közepén tudtam felegyenesedni, akkor is a korlátot súrolva, a metró szélén (láthatjátok a képen, hogy lekerekített a metrók széle) szinte esélytelen utazni, így mikor a csúcsban mentünk metróval, én a szélén guggoltam, hogy elférjek
-baloldali közlekedés van.. komolyan.. leírni/kimondani könnyebb, mint ténylegesen tudomásul venni a tényt.. azt hinné az ember, hogy ehhez a másodperc tört része alatt hozzá lehet szokni.. hát nem! én még a 7. napon is úgy éreztem, hogy elképzelni nem tudom, merre kellene néznem, az útról lelépve, hogy ne akarjon a vesztemre törni valami böszme jármű
-a metrót az angolok underground-nak hívják, ami nem is underground közlekedik sokszor (under=alatt, ground=föld -> underground=földalatti)
Az este folyamán még találkoztunk egy közös ismerőssel, aki kint él jó ideje, és mesélt egy kicsit arról, milyen az élet Londonban. Sushiztunk egyet a King’s Cross állomáson, majd még este megnéztük a London Eye-t, ami talán elsőnek jut eszébe az emberek nagy részének Londonról. A Christmas Market már teljes gőzerővel üzemelt november elején is.
Pihentünk egyet a szállásunkon és nekiindultunk Greenwich-nek, a következő úticélunknak.
Bónuszként: a képen látható London legnagyobb “képernyője”:
