London porondon II.

A második napra hajókázást terveztünk.

Az én személyes véleményem az, hogy aki hajóra száll a Temzén, az látta London legszebb részeit. Persze, ha nem vigyáz az ember, a végén az Északi-tengeren köt ki.

*Az indulás pillanatai a felállványázott Big Ben-nel*

Mi egészen Greenwich-ig hajóztunk, ami a Temze déli partján található. A gyönyörű parkjában megtalálható csillagvizsgálóról híres, aminek közepén áthalad a “greenwichi délkör”, közismertebb nevén a 0° hosszúsági kör. A zónaidő számítás köthető ide (GMT). A GMT amúgy a Greenwich Mean Time-t rövidíti és magyarul mi ezt Greenwichi középidőre fordítjuk.

Balról jobbra haladva: London Eye, Mini turulmadár, Obeliszk, ami amúgy idősebb Londonnál is, néhány óriási épület háttérben a Skygarden-nel, Oxo-torony, One Blackfriars az utolsó képen pedig a Blackfriars Bridge látható, amin amúgy át lehet haladni 1£ -ért, szélvédett, vasútállomásos-vonatos.. mellette a piros pillérek egy korábbi koncepcióból maradtak meg, de nem bírták el a hídat, ezért csak a pilléreket hagyták ott valamilyen oknál fogva

Nem nagyon léptem még át korábban időzónákat, így az az egy óra különbség is meglepő volt számomra, mikor az itthoniakkal beszéltünk.

*Rendezői balra kelet, rendezői jobbra nyugat*

A hajóúton megismertük London számos nevezetességét, mert a hajón dolgozó csapat egyik tagja önkéntes alapon idegenvezetést tartott nekünk. Szórakoztató volt és nagyon informatív. Csillagos ötös a csapatnak, tényleg!

Balról jobbra haladva: A Tower of London, ami bújkál a fák mögött, St. Paul Cathedral és a Millenium Bridge, Shakespeare’s Globe, ami Shakespeare színháza, ahol a mai napig játszanak darabokat(!!!), The Shard, London legmagasabb épülete, Skygarden, ahol amúgy lehet úszni a sokadikon, néhány hadihajó és a Tower Bridge magában, a rákövetkező képen pedig a Shardot öleli éppen

Megtudtuk többet között, hogy a wharf szó, ami magyarul rakpartot jelent. A WareHouse At River Front mondat mozaikszava, ami nyers fordításban annyit jelent, hogy “raktár a folyó partján”. Ráadásul az egész utat a (szerény véleményem szerint) kifejezetten kellemes brit angol kiejtés kereszttüzében élvezhettük.

Elmesélték még azt is, hogy éppen Food Festival van Greenwich-ben, de mi ezt valahogy kikerültük, mert sehol nem találtunk egy lelket se, aki valamilyen étellel szeretett volna levenni minket a lábunkról. Be kellett érnünk az angoloknál nagyon népszerű Fish&Chips-szel. A világért sem szeretném ennek az ételnek elvenni a maga magasztosságát, de ez igazából hal és krumpli.. sózva, kirántva. Valahogy én túlmisztifikáltam eddig, valami különlegesre számítottam. Azóta már felvilágosítottak, hogy van ahol különleges szószokkal kínálják a halacskát. Na mi a különleges szószból nem kaptunk.

Még egy nagy (a szó szoros értelmében) megállónk volt a napra, a Cutty Sark nevezetű hajó. Ma már múzeumhajóként szuperál, de az 1800-as években még teaszállító hajóként tengette napjait. Az útvonala Kína és Anglia között húzódott, amíg le nem fokozták szegényt és 1883-tól már “csak” gyapotot szállított az Ausztrália – Anglia távon, Richard Woodget kapitány irányításával.

Néhány érdekesség még, amit a második napon tapasztaltam:
-a piros buszok elejében utazni tényleg király.. szigorúan az emeleten!
-a piros buszok általában on diversion közlekednek.. ez annyit jelent, hogy felszállsz gyanútlanul az angol tömegközlekedés ezen formájára, a buszsofőr megvárja, míg kényelmesen lehelyezed a feneked (emeleten elől!), majd a hangosbeszélőn jelzi, hogy terelt útvonalon közlekedik a busz, vigyázzá’.. meglepően jól kezelik az emberek, illetve az ott dolgozók, le a kalappal! megkérdeztem a sofőrünket, hogyan tovább, ő rögtön nyomtatott nekünk egy voucher-t (gyakorlatilag egy igazolás) és folytathattuk a következő buszon az utunkat
-a piros telefonfülkék is érdekesek.. mármint.. ezek rég nem használt telefonfülkék (nem volt helyén a kagyló.. vandalizmus vagy idejét múlta a találmány?), mégis fotózkodni akartam velük
–az első Londonos cikkemben már említettem, hogy minden meg akar ölni, mert egyszerűen nem tudtunk hozzászokni ahhoz, honnan érkeznek a járművek.. nehezítő tényező, hogy felfestést a gyalogátkelőknél nem igen láttunk.. teljesen vad zebrázás volt.. ahol lámpát láttunk vagy felületet vagy épp nem akart senki elcsapni
-nem szeretnék ilyen végszót adni ennek a cikknek, de úgy érzem meg kell említenem, hogy utoljára Albániában éreztem ilyen erős és mindent belengő marihuána szagot.. ott mindenhol vadkender terem, az egész ország fűszagú.. Londonban a mi zónánk volt az, de folyton, mindig, állandóan, bármikor, akármikor
-végszóként viszont szót kell ejtenem a mókusokról, amiket eddig én repülő patkányként aposztrofáltam.. ezennel hivatalosan is elnézést kérek ezektől a repül…. A mókusoktól. Borzasztó aranyos jószágok, a kezünkből ették a makkot, látszott, hogy megszokták az ember közelségét.