Szobroztam egy kicsit a városban

Apró mókát ígértem, jöjjenek hát a miniszobrok!

Mihajlo Kolodko neve (más neveken: Mihail Kolodko, vagy Kolodko Mihály) sokaknak ismerősen csenghet. Az úriember egy kárpátaljai születésű szobrászművész. A magyar vonatkozás annak köszönhető, hogy anyai ágon magyar származású Mihály.

Ungváron, ami helyileg Ukrajnában található, sok-sok apró kis csoda díszíti a város utcáit, 10-15 cm-es kis bronzszobrok képében. Nevezhetjük akár gerillaakciónak is, hiszen már-már a művész védjegye, hogy az éj leple alatt rejti el a városban a pici meglepetéseit.

Hogy jön ez most ide?

2017-től Budapest utcáit is elkezdték ellepni a minikék. Szám szerint kettőt volt szerencsém megtalálni és lefotózni.

A cikk kiemelt képén látható a Főkukac, ami az én személyes kedvencem. A nagy Ho-ho-ho horgász rajzfilmsorozatból lehet ismerős többeknek. Helyileg a Bem rakparton található, ahol is az árnyékban vizslatja az Országházat teljes valójában, az év 365, néha 366 napján.

Ha ez önmagában nem lenne elég érdekes, hadd osszak meg veled még két dolgot:

• A kis kukac szobrának megtalálható egy testvére az Ung folyó partján, amit 2016-ban avattak fel.
• Mesénk főszereplője (nem a kis kukac, hanem a nagy Ho-ho-ho horgász) nem jeleskedik ugyan nevéből adódó mesterségében, Ungváron a helyi horgászok mégis a szerencsehozójukként tartják számon a műremeket.

2017 tavasza óta bővült a Bem rakparton fellelhető miniszobrok száma, egészen pontosan 1, azaz egy darab szobrocskával. Az említett alkotás egy mini tankot ábrázol, igencsak leharcolt (értsd: kis kókadt) csővel.

Sokak szerint ez az említett kókadt rész a Parlament felé mutat. Személyes tapasztalatomra hagyatkozva ezt cáfolom, hacsak azóta nem állítottak az irányzékon, vagy az épület nem került odébb néhány méterrel.

Hivatalosan nincs megerősítve, hogy a művész alkotása, de a körülményekből (helyszínválasztás, éjszakai kihelyezés, méret, stílus) következtetni lehet rá, hogy ez is Mihály alkotása. A szemfülesek észrevehetik, hogy a gerillaszobrász egy gerillafirkáló áldozata lett, ugyanis valaki felfestette az oldalára a “Ruszkik haza!” feliratot, ami így az idő múlásával már kevésbé látható.

Vitatkozhatunk róla, hogy hol a határ a művészet és vandalizmus között. Fentieket én egyértelműen az előbbihez sorolnám. Amikor is ezek a szobrok kikerültek, akkoriban nem volt jogszabály, ami az ilyen kis méretű szobrok elhelyezéséről szólt volna. Arról viszont személy szerint nem tudok, hogy a mai napig született-e ilyen szabályozás. Csak remélni tudom, hogy nem, hiszen még van néhány általam felfedezetlen bronz picur a városban, amiket a közeljövőben tervezek megkeresni! 🙂

Mintha minden nap Húsvét lenne!